Megkezdődtek a XXX. olimpiai játékok Londonban, ahol számos nemzet sportolói állnak rajthoz, hogy megmérettessenek. Minden egyes sportoló azzal indult Londonba, hogy győzni szeretne. Az átlagember csak azt látja, hogy x vagy y ott van Londonban és küzd az aranyéremért. A legtöbb embernek a győzelem szó hallatán a sport, az aranyérem jut eszébe. Pedig vannak olyan győzelmek, amelyek nem feltűnőek, nem jutalmaznak aranyéremmel, mégis fontosak...
Az elmúlt héten lehetőségem volt rá, hogy a korábban halogatott dolgaimmal is foglalkozzak. Körbenéztem a lakásban és számba vettem, mi mindent kellene elvégeznem. Be is osztottam a tennivalókat több napra. Szóval teltek múltak a napok, végeztem a teendőimet és végre eljutottam a végére. Sikerült megvalósítanom, amit akartam, amit arra a pár napra terveztem. Amikor utolsó felvonásként felmostam a teraszt, kicsúszott a számon a szó: győzelem!
Bagatell dolog? Igen, az. Lehet, hogy most többen azt mondjátok, mi ebben a győzelem? A háztartás vezetése, a lakás kitakarítása stb. megszokott feladat, nincs benne semmi különös. Ez igaz. Egy egészséges ember számára valóban rutinszámba menő dolgok ezek, de más a helyzet, ha valaki egy betegséggel kénytelen együtt élni. Amíg az egészséges és jó fizikai erőben lévő sógornőm képes egyetlen nap alatt könnyedén kitakarítani az egész házat, nekem már két helyiség után lemerülnek az elemeim. Sajnos, én csak szimpla elemekkel működöm.
A győzelemről nekem például egy régi betegtársam jut eszembe, aki arra vágyott, hogy orvos legyen. Fel is vették az orvosi egyetemre, de többször halasztania kellett hol betegség, hol műtét miatt. De ő nem mondott le az álmáról. Ha hosszabb idő alatt is, mint egészséges társai, elvégezte az egyetemet. Mikor legutóbb hallottam felőle, már orvosként dolgozott egy kórházban.
Győztesként gondolok azokra a betegtársaimra is, akik betegségük ellenére is igyekeznek helytállni a hétköznapokban, otthon, munkahelyen vagy egyéb közösségben.
És eszembe jut egy háromgyermekes anyuka, aki nevelgeti a három gyermekét, vezeti a háztartást, énekel, blogot ír, nemrég elkészült a honlapja is - mindezt úgy, hogy nem lát. A blogjában pont erről ír, a mindennapi sikerekről. A honlapját itt tekintheted meg: sikerül.com
Számomra ők és a hozzájuk hasonló emberek éppúgy győztesek, mint azok a sportolók, akik felállhatnak a dobogó legfelső fokára. Én a magam részéről megszavazok számukra egy virtuális aranyérmet. Mert megérdemlik.
Te mit tartassz győzelemnek? Szerinted ki számít győztesnek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése