Ha lemerülnak az elemek

Telente számos cikkben javasolnak különböző hangulatjavító praktikákat a szürke, hideg téli napokra és estékre. Ezek enyhébb esetben segíthetnek, ám ha tényleg lemerülnek az elemek, akkor más megoldásra is szükség van.
  Az utóbbi hetekben az én elemeim is lemerültek. Reggelente alig bírtam felkelni, napközben is szinte félálomban működtem. Illetve csak működtem volna, mert lényegesen kevesebb teendőmet tudtam így elvégezni. Többre egész egyszerűen nem maradt energiám.
  A fentebb említett cikkekben javasolt praktikák nem érték el céljukat: a könyvet pár oldal után letettem, a forró tea ugyan jó volt, de nem tett vidámabbá. Nem véletlenül. Az elemek lemerülése valójában az egyensúly felbillenését jelenti. A megoldást az egyensúly helyreállítása jelenti. (Igen ám, ezt leírni könnyű, megvalósítani már nehezebb.)
  Amikor ilyen mélyponton vagyok, igyekszem elfogadni, hogy most per pillanat ez a helyzet (ez nem belenyugvást jelent!), hogy ez most olyan időszak, amikor kevesebb az energiám, ez most a rutinfeladatok ideje. Nem próbálok vidámságot magamra erőltetni, ugyanakkor a fontos döntéseket, elintéznivalókat - ha lehetséges - elhalasztom arra az időszakra, amikor már túljutok ezen a mélyponton. Igyekszem úgymond 10-ig számolni, mielőtt teszek vagy mondok valamit, mert ilyen időszakokban feszültebb vagyok, kevésbé türelmes és kevésbé toleráns.

  Nem kell mindig vidámnak lenni, ez nem is lehetséges. Ahogy a természetben is van tél, van eső és vihar, úgy természetes, hogy időnként nálunk is beköszönt az esős évszak. Az ilyen mélypontoknak van egy olyan funkciója, hogy rábírjon arra, vizsgáljunk felül egy helyzetet, mert valami módosításra szorul (ami felborította az egyensúlyt). Hogy mi az a helyzet és mit kell rajta változtatni, az mindenkinél más és más. Ezt egyéni szinten kell tisztázni egyedül vagy segítséggel. Ez azonban időbe telik és addig valahogy ki kell tartani, magyarán "túl kell élni". Ehhez viszont az kell, hogy ne engedjük magunkon elhatalmasodni a világvége hangulatot. (Tudom, ezt megint egyszerűbb leírni.)
  A túlélésben segíthet annak tudatosítása, hogy a mélypont is csak átmeneti állapot, tehát előbb-utóbb véget ér. A sötét gondolatok áradatának pedig gátat szabhat, ha sikerül elterelni a figyelmünket valamilyen tevékenységgel. Ekkor pedig jöhet a tea, egy könyv, egy film, valamilyen sport, játék, házimunka vagy bármi, ami általában kikapcsolódás számunkra. A mozgás vagy séta kifejezettem hatásos ilyenkor. Nem kell nagy dolgokra gondolni, egyszerűen kezdj el mozogni. Érdemes Via honlapján szétnézni, számos praktikus tanácsot (a mélypontok esetére is), érdekes olvasnivalót és szemet gyönyörködtető képeket (ezeket a képeket én készítettem, nem az internetről valók) találtok rajta - én is ezért látogatok oda sűrűn. :-)

  Hangsúlyozom, hogy a valódi megoldáshoz a kimerültség valódi okát kell orvosolni. Ez lehet a túl sok stressz, kiégés (ún. born out szindróma), depresszió, vitaminhiány, krónikus betegség stb. Az autoimmun kórképek közé tartozó fiatalkori reumatoid arthritis (JRA) és a reumatoid arthritis (RA) is hajlamosít a kimerülésre. Pontosabban könnyebben elfáradunk, mint egy egészséges ember. Ez azt jelenti, nekünk máshol vannak a határaink, ehhez kell igazodnunk. Például nem tudom egy nap alatt végig takarítani a lakást, hát elosztom a teendőket több napra vagy alkalmazom a flylady módszerét (most tanulgatom még), ami szintén hasonló elven működik (lásd Via honlapján, link fentebb).
  Az én elemeimet a kevés alvás merítette le, rég volt, amikor korán kellett kelnem. Most azzal vigasztalom magam, hogy mire munkát kapok, addigra már simán menni fog. Addig is az időre beállított mobilt a szoba legtávolabbi sarkába teszem, mert akkor kénytelen vagyok felkelni, hogy elhallgattassam...


 Előfordulhat, hogy egy betegséget vagy állapotrosszabbodást jelez a kimerültség, ha felmerül ennek lehetősége, irány az orvos!