Te is hervadozol, mint a kék ibolya?

Zöld erdőben jártam, kék ibolyát láttam. El akart hervadni, szabad-e locsolni? – mondja a közismert locsolóvers. Bár húsvétot és magát a locsolkodást is már jócskán magunk mögött tudhatjuk, ha nem veszünk magunkhoz elegendő mennyiségű folyadékot, akkor bizony mi is úgy járhatunk, mint az a bizonyos ibolya: elhervadunk, vagyis kiszáradunk.  Az előző bejegyzésemben (elolvashatod itt) már szó volt a folyadékfogyasztásról, most bővebben kifejteném a témát, éppen a fontossága miatt.

Ha végre itt a nyár

…és meleg az idő, folytathatnánk az ismert slágert idézve, mert most nyár is van és az idő is meglehetősen meleg. A környezetemben azt látom, hogy időst és fiatalt, embert és állatot egyaránt megvisel a hőség. Ilyenkor leginkább a gyerekeket, az időseket és krónikus betegeket veszélyeztetik leginkább az úgynevezett nyári ártalmak, mint pl. a napégés, a kiszáradás stb. Érdemes tehát odafigyelni néhány dologra, hogy kellemesen teljen a nyarunk.

Lehetőleg 11 és 15 óra között kerüljük a napon való tartózkodást. Ha mégis ekkor kényszerülünk útnak indulni, gondoskodjunk a bőrünk fényvédelméről és vigyünk magunkkal folyadékot, lehetőleg vizet vagy ásványvizet. Ha lehet, az utcák árnyékos felén közlekedjünk. Ha pedig buszra, villamosra vagy más közlekedési eszközre várakozunk, lehetőleg keressünk árnyékot, ne álljunk a tűző napon huzamosabb ideig.

Fényvédelem még felhős napokon is. Az ultraibolya sugárzás 90%-a a felhőkön is átjut. Különösen óvatosnak kell lennünk a vízpartokon, mert az ultraibolya sugárzást a víztükör visszaveri.

A sötétebb bőrűeknek is vigyázniuk kell. Bár a sötétebb bőrűek nem hajlamosak a leégésre, a bőrrák őket is veszélyezteti.

A bőr védelme. Mindig használjunk a bőrtípusunknak megfelelő fényvédőt tartalmazó krémet. A fényvédelem mértékét az SPF (Sun Protective Factor) értéke mutatja, amely maximálisan 50 lehet. Ha + jel is van az SPF érték mellett, az jelzi, hogy nem csupán az UVB, hanem az UVA tartományban is véd. Ma már a nappali arckrémeken kívül a színezett hidratálókrémekből és alapozókból is kapható fényvédőt tartalmazó termék. Az arcunkon kívül minden olyan testrészünket védeni kell a napsugárzástól, amelyeket nem takar ruha, pl. a karokat, dekoltázst vagy a lábakat.



Nyári frissítő

 Folyadékfogyasztás. Nyáron, amikor az izzadás miatt több folyadékot veszítünk, nagyon fontos a megfelelő folyadékpótlás. Az álláspontok különböznek abban, hogy mennyi a megfelelő folyadékmennyiség, többnyire a testsúllyal arányos mennyiséget említenek, pl. 10kg-onként 3dl folyadék (ami azt jelenti, hogy egy 60kg-os személynek 6 x 3dl, vagyis 1,8 liter folyadékot kellene fogyasztania). Leginkább a szénsavmentes ásványvíz ajánlott, mert az pótolja az izzadással távozó ásványi anyagok egy részét is. De folyadékpótlásra alkalmasak a még a rooibos teák (nem tartalmaznak koffeint), a gyógyteák közül a citromfű és a menta tea, a gyümölcslevek, a zöldséglevek, a gyümölcsből tejjel készített turmixok, levesek és azok a joghurtitalok, amelyek nem tartalmaznak sok cukrot, és persze a csapvíz. Ez utóbbival kapcsolatban megoszlanak a vélemények, én úgy gondolom, ilyenkor nyáron a kiszáradás nagyobb veszélyt jelent, mint a csapvíz.

Étkezés. Érdemes kihasználni, hogy nyáron sok gyümölcs érik és feltölteni szervezetünket vitaminokkal. Kerüljük a nehéz, fűszeres ételeket. A hideg gyümölcslevesek pedig nem csupán vitamindúsak, hanem folyadékpótlásra is alkalmasak.

Napszemüveg. Szemünk védelme érdekében viseljünk jó minőségű napszemüveget. Számos tetszetős és olcsó napszemüveg is kapható, de egy rossz minőségű napszemüveggel sokat árthatunk a szemünknek. Fontos, hogy olyan napszemüveget vegyünk, amelyen szerepel a CE jelzés és a szárán az UV400 van feltüntetve. Ez utóbbi azt jelzi, hogy a napszemüveg az UV sugarakat 400nm-ig kiszűri. Ügyeljünk arra is, hogy a napszemüveg könnyű legyen, kényelmes és illeszkedjen a fejre.

Öltözködés. Lehetőleg világos színű, természetes anyagból készült ruházatot viseljünk. Kerüljük a szorosan testhez álló, szűk darabokat. 

Higiénia. Szükség esetén akár naponta többször is felfrissíthetjük magunkat egy gyors tusolással. Az én ízületeim nem szeretik a hideget, így én hideg víz helyett épp-hogy-langyos vízzel frissítem magam. A törülközésnél ügyelni kell rá, hogy a hajlatokat és a lábujjak közét szárazra töröljük. Izzadás ellen használhatunk púdert és/vagy dezodort. Napközben jó szolgálatot tehet egy nedves tisztítókendő, amivel áttörölhetjük az arcunkat.



Ő is az árnyékos helyet keresi

 Sminkelés. Különösen a pattanásos és az érzékeny bőrűek vigyázzanak, mert a melegben gyakrabban fordulhatnak elő allergiás reakciók. Mindig figyeljünk a bőrünk reakcióira! Alapozót csak vékony rétegben vigyünk fel, és kevés púdert használjunk. Célszerű vízálló sminkszereket használni, azok jobban ellenállnak az izzadságnak.

Parfüm. Nyáron a napsugárzás hatására a parfüm foltot hagyhat a bőrön, ezért inkább a hajunkra tegyünk belőle egy keveset.

Hajápolás. Nyáron lehetőleg a hajunkat is olyan készítményekkel ápoljuk, amelyek tartalmaznak UV szűrőt. Tudni kell, hogy párás melegben a haj hullámosodásra hajlamos, ami természetes tulajdonsága. Ha lehet, hagyjuk hullámosan, ne kínozzuk hajvasalóval. Célszerű olyan frizurát vágatni, amely hullámosan is jól áll. Amikor erős a napsugárzás, viseljünk kalapot vagy más fejfedőt.

Cipő, szandál vagy papucs? Bármelyikre szavazhatunk, de részesítsük előnyben a természetes anyagból készült, jól szellőző darabokat. Természetesen, ha nyitott szandált vagy papucsot szeretnénk viselni, elengedhetetlen az ápolt láb. Zárt cipő vagy elől zárt szandál viselői használjanak lábizzadást gátló spray-t, amivel a nyáron gyakori gombásodásnak is elejét vehetik. Strandon vagy olyan helyen, ahol közös öltöző vagy zuhanyzó van, mindig viseljünk papucsot. Ha lehetséges, praktikus a munkahelyünkön váltócipőt használni. Akinek az RA által érintett a lába (boka, térd), kerülje a magas sarkú lábbeliket, a legjobbak az enyhén emelt sarkú (tehát nem teljesen lapos) darabok.

Amint láthatjátok, a felsoroltak többsége nagyon egyszerűen kivitelezhető, valóban csak némi odafigyelésre van szükség.

Te milyen egyéb praktikákat használsz nyáron? Te hogyan vészeled át a meleg nyári napokat? 

A legfontosabb kérdés

Talán sokan ismeritek János evangéliumából a 38 éve beteg történetét, aki már hosszú évek óta feküdt betegen, tehetetlenül és nyomorultan a Genezáreti tó partján. Talán már fel is adta magában a reményt, hogy valamikor meggyógyulhat, amikor egy nap, megállt mellette egy ismeretlen és azt kérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni?

Elsőre, a kérdés talán bugyutának tűnik, hiszen ki ne akarna meggyógyulni? Van-e olyan beteg, aki ne vágyna rá, hogy újra egészségesen éljen? Jézus azonban nem ostoba, mint ahogy a kérdés sem az.

Ezzel a kérdéssel egy döntést vár a betegtől. Hajlandó-e elvégezni a kemény munkát? Hajlandó-e megtenni a gyógyuláshoz szükséges lépéseket, akkor is, ha azok nehezek, kényelmetlenek vagy fájdalmasak? Hajlandó-e változtatni az életmódján és a gondolkodásmódján? Hajlandó-e szembenézni önmagával, akkor is, ha az eredmény nem éppen hízelgő reá nézve?

Évekkel ezelőtt együtt dolgoztam egy kineziológussal. Már több oldáson voltam túl, de jelentősebb eredmény nélkül. Aztán egy napon egy e-mailben feltette nekem a kérdést: valóban mindent megteszel azért, hogy elérd, amit szeretnél? Először persze visszaírtam neki, hogy igen. De a kérdés nem hagyott nyugodni és a következő pár napban alaposan végiggondoltam, valójában mit is teszek a céljaimért, beleértve a gyógyulást is. Megkérdeztem magamtól, ha valóban felelősséget vállalnék az életemért és az egészségemért, akkor mit tennék? Jöttek is a válaszok. Amikor végigolvastam a listát, éreztem, hogy valami nagyon keserű…

Szembesülnöm kellett azzal, hogy bár szeretnék meggyógyulni, a tetteim mást mutattak. Ez pedig azt jelentette, hogy valahol a lelkem mélyén van egy gát az egészséggel kapcsolatban. Ekkor egy kicsit mélyre kell ásni, ahogy ebben a kis videórészletben Odie mama mondja:

A 38 éve beteg történetében van még egy fontos motívum. Az addig magatehetetlenül fekvő, béna ember engedelmeskedett a felszólításnak, felkelt és – immár egészségesen – vette a nyoszolyáját és hazament. Vajon mi vette rá a hosszú évek óta beteg embert a cselekvésre? Hiszen a tapasztalatai azt mutatták, hogy képtelen megmozdulni, képtelen felállni, hát még megállni a lábán és járni is. Az, hogy elhitte, hogy képes rá. Hitt a gyógyulásban.

Sok betegnél látom, hogy szeretne ugyan meggyógyulni, de valójában nem hiszi el, hogy újra egészséges lehet. Ilyenkor a beteg vágya és cselekedetei nincsenek összhangban egymással: hangoztatja, hogy meg akar gyógyulni, de tettei ezt nem támasztják alá. Ami nem csoda, ha azt halljuk az orvostól, hogy ezzel együtt kell élnünk…

Pedig nagyon sok múlik ezen a hiten. A 38 éve beteg embernek is ez a hit adott erőt, hogy minden akaraterejét összeszedve talpra küzdje magát, megcáfolva a lehetetlent.

Neked van hited? Hiszed-e, hogy megérdemled az egészséget?

A gyógyulás útjai

Természetes, hogy mindenki, aki beteg lesz, újra egészséges szeretne lenni. Ezzel mi, reumások is így vagyunk. Tény, hogy a reumatoid arthritis egyenlőre csupán tünetileg kezelhető, mert jelenleg a betegség kiváltó oka még nem ismert. Annak ellenére, hogy sokan hallottuk azt a bizonyos mondatot, mely szerint ezzel a betegséggel együtt kell élnünk, mégis a legtöbb betegtársam, akivel eddig találkoztam és én magam is, folyamatosan kerestük-keressük a módszereket és eszközöket, amelyek által meggyógyulhatunk. De milyen útjai is lehetnek a gyógyulásnak?

Nyugati orvoslás

A legtöbben e módszerekkel találkozunk először, hiszen az első panaszokkal többnyire a házi orvosunkhoz vezet az utunk, aki tovább irányít bennünket a reumatológushoz, aki felállítja a diagnózist és előírja a terápiát. Az RA terápiája jelenleg egy ún. bázisterápiára épül, amely a betegség tüneteit enyhíti és célja a betegség lefolyásának lassítása. Ezt általában gyógyszeres kezeléssel, gyógytornával és fizioterápiával igyekeznek elérni. A legújabb gyógymód a biológiai terápia, amellyel nagyon jó eredmények érhetők el.

Előnye, hogy ezek a módszerek tudományos alapokon nyugszanak és hatékonyságuk bizonyított. Továbbá az orvosok esetében biztosak lehetünk benne, hogy a megfelelő képzettséggel rendelkeznek, hiszen az orvosi egyetem elvégzése nélkül nem is lehetne orvos.

 Hátrány viszont, hogy a nyugati orvoslás csupán a beteg szervre/szervrendszerre koncentrál. A nyugati orvoslás nem vagy nem megfelelő módon foglalkozik a betegségek lelki oldalával. Bennem is számos kérdés volt, amelyekre szerettem volna választ kapni: Hogyan lehet együtt élni ezzel a betegséggel? Hogyan fogadjam el, hogy most már hozzátartozik az életemhez? Hogyan kezeljem a vele járó nehézségeket? Hogyan éljek együtt a betegség okozta testi torzulásokkal egy olyan világban, ahol fontos a szép és előnyös külső? A nyugati orvoslás módszerei sokat segítettek nekem és sokat köszönhetek az orvosaimnak is, az ilyen jellegű kérdéseimmel azonban magamra maradtam.

Természetgyógyászati módszerek

Sokan nem elégszünk meg a tüneti kezeléssel és más gyógymódok után nézünk. Ma már a természetgyógyászat számos módszere közül válogathatunk, a skála igen széles. Előnyük, hogy a természetes gyógymódok nem csupán egy adott testrészre fókuszálnak, hanem a teljes embert gyógyítják. Továbbá a természetgyógyászoknak arra is van idejük és energiájuk, hogy végighallgassák a beteget, amire az amúgy is rosszul működő egészségügyben dolgozó és gyakran túlterhelt orvosoknak nincs lehetőségük. Hátránya viszont, hogy vannak olyan gyógymódok is, amelyeknek a hatékonysága megkérdőjelezhető és a természetgyógyászok között is sok a nem kellően felkészült és képzett gyógyító. Arról nem is beszélve, hogy a természetgyógyászati kezelésekért és készítményekért egyaránt fizetnünk kell, mert ezeket a TB nem támogatja.

És amit mi tehetünk magunkért

Ez a legfontosabb része a gyógyuláshoz vezető útnak. Bármilyen módszert válasszunk is a fentiek közül, a hozzáállásunk, a gyógyulásba vetett hitünk döntően befolyásolja annak hatását.

Viszont aki valóban meg akar gyógyulni, annak be kell vállalnia a kemény munkát, az önmagával való szembenézés fájdalmas pillanatait, a változás nehézségeit. Enélkül nem megy.



A gyógyulás útja végén virágzó élet vár.



Te melyik módszert részesíted előnyben? Miért?

Szerinted mi az a lépés, amit elsőként meg kell tennünk a gyógyulásunk érdekében?

Ezzel együtt kell élni...

  Általában, a reuma diagnózisát követően elhangzik a címben idézett mondat is. Ha addig élt is benned a remény, hogy valamikor bizonyára meg fogsz gyógyulni, ez a mondat nyomban szertefoszlatja. De mi a valóság? Valóban együtt kell élni a reumával vagy lehetséges a gyógyulás?



Hibás működés?



Számos téves hiedelem kering a reumával kapcsolatban. Többek között az egyik leggyakoribb általános tévedés az, amikor a reumát idősek betegségeként azonosítják, pedig a fiatalabb korosztályokat, sőt gyermekeket is érinthet. Én magam idén töltöm a 40-et és már 37,5 éve élek együtt a reumával, pontosabban a reumatoid arthritis-szel. Mindössze alig múltam 2 éves, amikor ezt a betegséget diagnosztizálták nálam. Szóval ez már igazi tartós kapcsolat. :-)

  A másik leggyakoribb tévedés, hogy szinte minden mozgásszervi betegséget reuma címszó alatt emlegetnek, azokat is, ami nem reuma. A reumatoid arthritis, vagyis a reumás ízületi gyulladás olyan autoimmun betegség, amelynek során némely ízületekben gyulladás jön létre. A betegség hátterében tulajdonképpen az immunrendszer hibás működése áll: a betegek immunrendszere a saját szervezetük ellen fordul. A kiváltó ok(ok) egyenlőre nem ismert(ek), ezért az orvostudomány jelenlegi álláspontja szerint a betegség tünetileg kezelhető, de nem gyógyítható. Ezért is hangzik el gyakran az a bizonyos mondat.

  Mire számíthat az, akinél reumatoid arthritist diagnosztizálnak? A reumagyogyitas.hu adatai szerint a RA lefolyása hullámzó, kimenetele változatos:

10%-ban teljesen visszafejlődhet, meggyógyul

30%-ban enyhe lefolyású

60%-ban hullámzó lefolyású, ahol az ízületek károsodása fokozatosan súlyosbodik, kezelés nélkül a betegek 10%-nál súlyos rokkantságot okozva

  Az egeszsegkalauz.hu szerint európai tekintetben a betegek 30–50%-a idő előtt kiesik a munkaerőpiacról és korán nyugdíjazásra kerül. Átlagosan 10 betegen eltöltött év után a betegek 50%-a kényszerült arra, hogy feladja addigi munkahelyét. Feltehetőleg nálunk, Magyarországon is hasonló a helyzet.



Van remény!



  A számok szerint lehetséges a gyógyulás, tehát van remény. További jó hír, hogy nagyon sok múlik rajtunk, betegeken: a megfelelő kezeléssel, az ízületek védelmével, a stressz csökkentésével, a gyógytorna gyakorlatok végzésével és nem utolsó sorban egy tudatosabb, egészségesebb életvitellel a betegség lefolyása lassítható, a betegek életminősége jelentősen javítható.

Ezt az én tapasztalataim is alátámasztják. Évekkel ezelőtt kezdtem lépéseket tenni azért, hogy jobb életminőségben élhessek. Most, közel a 40-hez sokkal jobban érzem magam a bőrömben, mint eddig bármikor, a betegségem stagnál, jelenleg gyógyszer nélkül élek.

  Te mit teszel magadért? Szerinted mire van szükség a gyógyuláshoz?