Reumásnak lenni

A reumáról sokaknak az idős emberek jutnak eszükbe, aki nehezen mozognak vagy akiket a gyógyvizes medencékben látnak üldögélni. Pedig reumásnak lenni nem csupán a sántikálást és a gyógyfürdőbe járást jelenti...

Neked mit jelent reumásnak lenni?

Nekem többek között az alábbiakat:
Fájó térdeket akkor, amikor még azt sem tudtam, mi az, hogy térd.
Számos kórházban töltött napot, akkor, amikor a anyám csak addig lehetett bent velem, amíg kipakolta a holmimat és miután elment, úgy éreztem magam, mint egy csomag, amit ottfelejtettek valahol.
A látogatások óráit, amikor a szüleim bejöhettek hozzám a kórházba és a fájdalmat, amikor a végén ők hazamentek, de nekem maradnom kellett.
Orvosi vizsgálatok sorát.
Rendszeres orvosi kontrollt.
Barátokat, levelezőtársakat, akiket a kórházakban ismertem meg.
Alsó tagozatosként a testnevelés órákon én olvasgattam vagy rajzolgattam a hátsó padban, míg a többiek tornáztak. (A felső tagozatban már részleges felmentettként, csináltam azokat a gyakorlatokat, amelyeket tudtam.)
Szintén testnevelés órán, ha futás volt, én a sor végén kullogtam vagyis futottam.
Sok mindent nem csinálhattam a betegségem miatt, például nem mehettem zongorázni és balettre sem (pedig csak hobbiból szerettem volna).
Szemészeti szövődményt.
Szépséghibás arcot (amelyből kifolyólag volt egy nagy és két kisebb műtétem).
Némi bonyodalmat a pályaválasztásnál (én közgazdasági szakközépiskolába pályáztam volna, de nem javasolták).
Leszázalékolást.
A legtöbb ízületem mozgása többé-kevésbé beszűkült. A két csuklóm szinte teljesen merev.
Gondban vagyok a csavaros dolgokkal, mint pl. a befőttes üvegek, az ásványvizes palackok vagy a dobozos tejek.
Hamarabb elfáradok, mint egy egészséges ember (csak szimpla elemekkel működöm, nem duracellel).
Időnként az ORFI vendégszeretetét élvezem.
A gyógyulás útjainak keresését: hagyományos orvoslás, bach virágterápia, kineziológia, pszichoterápia.
Önismeretet.
Igyekszem tudatosan élni.

Folytathatnám hosszasan a sort, de annyi talán ennyiből is kiderül, hogy jót és rosszat egyaránt köszönhetek a reumának. Összességében véve elmondhatom, hogy jól vagyok és reggelente őszintén tudok hálát adni Istennek az életemért és az új napért, amely rám köszöntött.
Ja, nem sántikálok és csak ritkán járok gyógyfürdőbe. :-)