2013. április 12., péntek

Végre, tavasz

Az utolsó téli hetek, napok mindig nagyon nehezen telnek, különösen, ha olyan hosszúra nyúlik a tél, mint az idén. Megírtam egy bejegyzést a hidegfronttal kapcsolatban, de ezúttal örülök neki, hogy már nem aktuális (majd a későbbiekben teszem közzé). Egyenlőre elég volt a hidegből, a hóból, az esőből és a szürke felhőkből is, mert már nagyon hiányzott a napfény.

  Tavaly, karácsonykor gyökeres fenyőfát vettünk, azzal a szándékkal, hogy kiültetjük a kertbe. Ha az idén is úgy alakult volna az időjárás, ahogy általában alakulni szokott, akkor húsvétkor már kint zöldellt volna a tűleveleivel. Ezzel szemben tegnap lett először kitéve a teraszra, hagy szokja a kinti levegőt és még mindig nem tudni, mikor kerülhet majd a végleges helyére. Húsvétkor már arra készültem, hogy hóember helyett hónyulat készítek az unokahúgommal, a húsvéti (dísz)tojásokat pedig a még mindig a szobában lévő fenyőfára aggatom. Végül húsvétkor már nem volt hó (előtte pár nappal még igen), a tojásokat meg nem volt szívem a fenyőfára tenni (egy mű fűvel kibélelt kosárkába kerültek). Mindeközben alig vártam, hogy részem lehessen egy kis napsütésben és élő, eleven virágot láthassak a kertben.
  A környezetemben is mindenki a tavaszra várt. A sok csapadékos, borús nap, a napfény hiánya még az egészséges emberekre is lehangolóan hat. A napfényre nem csupán a lelkünknek, a testünknek is szüksége van. A napfény tartós hiánya alvászavarhoz, az immunrendszer gyengüléséhez, szezonális depresszióhoz (pl. téli depresszió), fogszuvasodáshoz, csontritkuláshoz, magas vérnyomáshoz és számos egyéb egészségügyi problémához vezethet. A napfény gyógyító hatását már az ókorban felismerték.
  A napfénynek szerepe van a szervezet D-vitamin termelésében, kihat a melatonin hormon termelődésére. A D-vitaminra nem csupán a csontképzéshez van szüksége a szervezetünknek, hanem az immunrendszer működéséhez is. A tobozmirigy által termelt melatonin hormonnak az alvás-ébrenlét szabályozásában van szerepe. Régebben az emberi bioritmus a napkeltéhez és a napnyugtához igazodott, a mesterséges fényforrások hatására ez megváltozott.
  A napfény pozitív hatással van az immunrendszer működésére és ezáltal a szervezet egészére. A szklerózis multiplex és több autoimmun-betegség összefüggést mutat a D-vitamin alacsony szintjével. A reumatoid arthritis alacsonyabb százalékban fordul elő olyan országokban, ahol sok a napsütés. De a napsütés a reumatikus panaszokat is enyhíti. Ugyancsak jó hatással van a napfény a pattanásokra, egyes ekcémákra és a pikkelysömörre is. A napfény hatására csökken az ún. stresszhormonok termelődése is, amitől nyugodtabbnak érezzük magunkat.
  A napsütés a lélekre is gyógyírként hat, enyhíti a depresszió tüneteit, a télen jelentkező szezonális depresszió pedig már az első tavaszi napok hatására megszűnik. Tavasszal jobb kedvre derülünk, többet tartózkodunk a szabadban is. Bár a napfénynek lehetnek káros hatásai is, ezek megelőzhetőek, ha ésszel és mértékkel napozunk.
  Most, hogy ilyen hosszúra nyúlt a tél, méginkább örülök a tavasznak: ibolyáktól kék és fehér az árok, süt a nap, tegnap már kiülhettem a teraszra kávézni, a házimunkához is több kedvem van, mint máskor...
  Tegnap volt a költészet napja, ezért most egy szép virágos képekben bővelkedő videót hoztam, József Attila: Tavasz van! Gyönyörű! című versével:


Ha megnézted videót és kint süt a nap, menj ki a szabadba, kertészkedni, sétálni vagy egyszerűen csak ülj ki egy kicsit a teraszra és tankolj fel napfényből.:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése