Javában zajlik az olimpia, szép magyar sikereknek is örülhetünk. Az utóbbi napokban az újságok oldalain rendre feltűnnek az olimpiai érmesek, sokat cikkeznek róluk. Ám vannak, akik nem kerülnek reflektorfénybe. Akárcsak az olimpián, a mindennapi életben is vannak, akik nem állnak dobogóra. Ők vannak többen...
A mindennapi életben is sokan maradnak le a sikerességet jelképező dobogóról. Én magam is közéjük tartozom. Soha nem nyertem érmet, nem kaptam díjat. Rokkantnyugdíjasnak lenni pedig nem egy fényes karrier. (Ez hamarosan múlt időben értendő: a legutóbbi felülvizsgálaton rehabilitálhatónak ítéltek.)
A krónikus betegség hátrányos helyzetet teremthet. A reumával élők többsége a diagnózis felállítását követően kb. 5 éven belül elveszíti addigi munkakörét. Ami nem csupán az anyagi helyzetet érinti, hanem az önbecsülést is.
Amikor leszázalékoltak (figyelitek a szót: leszázalékolás - úgy hangzik, mint valami leértékelés), úgy éreztem magam, mint akit leselejteztek. Úgy éreztem, semmire nem vagyok jó. Besoroltam magam a vesztesek közé.
Amikor leszázalékoltak (figyelitek a szót: leszázalékolás - úgy hangzik, mint valami leértékelés), úgy éreztem magam, mint akit leselejteztek. Úgy éreztem, semmire nem vagyok jó. Besoroltam magam a vesztesek közé.
Bizonyos értelemben valóban vesztes voltam: elvesztettem az önbecsülésemet. Akkor még én is úgy gondoltam, a siker záloga, hogy valamilyen teljesítményt (pl. karrier, anyagiak, diploma stb.) kell felmutatnom. Ma már azzal értek egyet, hogy a siker az, amikor rátalálunk a boldogulásunkat jelentő útra. Ez az út mindenkinél egyéni - van, akinél illeszkedik a társadalmi elvárásokhoz, van, akinél nem.
Ahogy az olimpia a sok versenyzővel (és a sok szurkolóval) teljes, úgy a társadalom is attól érdekes és sokszínű, hogy sokan sokfélék vagyunk benne. Hiszem, hogy mindannyiunknak megvan a maga helye és feladata, betegeknek és egészségeseknek egyaránt. Ahogy Platón mondta: "Van egy hely, amelyet neked kell betöltened, és amelyet senki más nem tölthet be rajtad kívül, valami, amit neked kell megtenned, és senki más nem tehet meg."
Amúgy az olimpián versenyezni, már önmagában véve is siker. Mert csak a legjobbak lehetnek ott...
Ahogy az olimpia a sok versenyzővel (és a sok szurkolóval) teljes, úgy a társadalom is attól érdekes és sokszínű, hogy sokan sokfélék vagyunk benne. Hiszem, hogy mindannyiunknak megvan a maga helye és feladata, betegeknek és egészségeseknek egyaránt. Ahogy Platón mondta: "Van egy hely, amelyet neked kell betöltened, és amelyet senki más nem tölthet be rajtad kívül, valami, amit neked kell megtenned, és senki más nem tehet meg."
Számodra mi a siker?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése