Talán sokan ismeritek János evangéliumából a 38 éve beteg történetét, aki már hosszú évek óta feküdt betegen, tehetetlenül és nyomorultan a Genezáreti tó partján. Talán már fel is adta magában a reményt, hogy valamikor meggyógyulhat, amikor egy nap, megállt mellette egy ismeretlen és azt kérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni?
Elsőre, a kérdés talán bugyutának tűnik, hiszen ki ne akarna meggyógyulni? Van-e olyan beteg, aki ne vágyna rá, hogy újra egészségesen éljen? Jézus azonban nem ostoba, mint ahogy a kérdés sem az.
Ezzel a kérdéssel egy döntést vár a betegtől. Hajlandó-e elvégezni a kemény munkát? Hajlandó-e megtenni a gyógyuláshoz szükséges lépéseket, akkor is, ha azok nehezek, kényelmetlenek vagy fájdalmasak? Hajlandó-e változtatni az életmódján és a gondolkodásmódján? Hajlandó-e szembenézni önmagával, akkor is, ha az eredmény nem éppen hízelgő reá nézve?
Évekkel ezelőtt együtt dolgoztam egy kineziológussal. Már több oldáson voltam túl, de jelentősebb eredmény nélkül. Aztán egy napon egy e-mailben feltette nekem a kérdést: valóban mindent megteszel azért, hogy elérd, amit szeretnél? Először persze visszaírtam neki, hogy igen. De a kérdés nem hagyott nyugodni és a következő pár napban alaposan végiggondoltam, valójában mit is teszek a céljaimért, beleértve a gyógyulást is. Megkérdeztem magamtól, ha valóban felelősséget vállalnék az életemért és az egészségemért, akkor mit tennék? Jöttek is a válaszok. Amikor végigolvastam a listát, éreztem, hogy valami nagyon keserű…
Szembesülnöm kellett azzal, hogy bár szeretnék meggyógyulni, a tetteim mást mutattak. Ez pedig azt jelentette, hogy valahol a lelkem mélyén van egy gát az egészséggel kapcsolatban. Ekkor egy kicsit mélyre kell ásni, ahogy ebben a kis videórészletben Odie mama mondja:
A 38 éve beteg történetében van még egy fontos motívum. Az addig magatehetetlenül fekvő, béna ember engedelmeskedett a felszólításnak, felkelt és – immár egészségesen – vette a nyoszolyáját és hazament. Vajon mi vette rá a hosszú évek óta beteg embert a cselekvésre? Hiszen a tapasztalatai azt mutatták, hogy képtelen megmozdulni, képtelen felállni, hát még megállni a lábán és járni is. Az, hogy elhitte, hogy képes rá. Hitt a gyógyulásban.
Sok betegnél látom, hogy szeretne ugyan meggyógyulni, de valójában nem hiszi el, hogy újra egészséges lehet. Ilyenkor a beteg vágya és cselekedetei nincsenek összhangban egymással: hangoztatja, hogy meg akar gyógyulni, de tettei ezt nem támasztják alá. Ami nem csoda, ha azt halljuk az orvostól, hogy ezzel együtt kell élnünk…
Pedig nagyon sok múlik ezen a hiten. A 38 éve beteg embernek is ez a hit adott erőt, hogy minden akaraterejét összeszedve talpra küzdje magát, megcáfolva a lehetetlent.
Neked van hited? Hiszed-e, hogy megérdemled az egészséget?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése