2012. június 14., csütörtök

Ezzel együtt kell élni...

  Általában, a reuma diagnózisát követően elhangzik a címben idézett mondat is. Ha addig élt is benned a remény, hogy valamikor bizonyára meg fogsz gyógyulni, ez a mondat nyomban szertefoszlatja. De mi a valóság? Valóban együtt kell élni a reumával vagy lehetséges a gyógyulás?


Hibás működés?

Számos téves hiedelem kering a reumával kapcsolatban. Többek között az egyik leggyakoribb általános tévedés az, amikor a reumát idősek betegségeként azonosítják, pedig a fiatalabb korosztályokat, sőt gyermekeket is érinthet. Én magam idén töltöm a 40-et és már 37,5 éve élek együtt a reumával, pontosabban a reumatoid arthritis-szel. Mindössze alig múltam 2 éves, amikor ezt a betegséget diagnosztizálták nálam. Szóval ez már igazi tartós kapcsolat. :-)
  A másik leggyakoribb tévedés, hogy szinte minden mozgásszervi betegséget reuma címszó alatt emlegetnek, azokat is, ami nem reuma. A reumatoid arthritis, vagyis a reumás ízületi gyulladás olyan autoimmun betegség, amelynek során némely ízületekben gyulladás jön létre. A betegség hátterében tulajdonképpen az immunrendszer hibás működése áll: a betegek immunrendszere a saját szervezetük ellen fordul. A kiváltó ok(ok) egyenlőre nem ismert(ek), ezért az orvostudomány jelenlegi álláspontja szerint a betegség tünetileg kezelhető, de nem gyógyítható. Ezért is hangzik el gyakran az a bizonyos mondat.

  Mire számíthat az, akinél reumatoid arthritist diagnosztizálnak? A reumagyogyitas.hu adatai szerint a RA lefolyása hullámzó, kimenetele változatos:
10%-ban teljesen visszafejlődhet, meggyógyul
30%-ban enyhe lefolyású
60%-ban hullámzó lefolyású, ahol az ízületek károsodása fokozatosan súlyosbodik, kezelés nélkül a betegek 10%-nál súlyos rokkantságot okozva

  Az egeszsegkalauz.hu szerint európai tekintetben a betegek 30–50%-a idő előtt kiesik a munkaerőpiacról és korán nyugdíjazásra kerül. Átlagosan 10 betegen eltöltött év után a betegek 50%-a kényszerült arra, hogy feladja addigi munkahelyét. Feltehetőleg nálunk, Magyarországon is hasonló a helyzet.


Van remény!

  A számok szerint lehetséges a gyógyulás, tehát van remény. További jó hír, hogy nagyon sok múlik rajtunk, betegeken: a megfelelő kezeléssel, az ízületek védelmével, a stressz csökkentésével, a gyógytorna gyakorlatok végzésével és nem utolsó sorban egy tudatosabb, egészségesebb életvitellel a betegség lefolyása lassítható, a betegek életminősége jelentősen javítható.
Ezt az én tapasztalataim is alátámasztják. Évekkel ezelőtt kezdtem lépéseket tenni azért, hogy jobb életminőségben élhessek. Most, közel a 40-hez sokkal jobban érzem magam a bőrömben, mint eddig bármikor, a betegségem stagnál, jelenleg gyógyszer nélkül élek.

  Te mit teszel magadért? Szerinted mire van szükség a gyógyuláshoz?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése