Az elmúlt hetekben hallgattam. Nem a blogom szűnt meg, csak a rokkantsági ellátásomtól búcsúztam. A legutóbbi felülvizsgálaton úgy döntöttek, rehabilitálható vagyok. Ez ugyan pozitív, mégis tele vagyok kérdésekkel és - sajnos nem alaptalanul - kétségekkel...
Mikor leszázalékoltak, tisztában voltam vele, hogy - ha javul az állapotom -, bármikor dönthetnek úgy, hogy megszüntetik a rokkantnyugdíjas státuszomat. Ezért a rokkantnyugdíjas időszakomat is igyekeztem hasznosan tölteni, hogy ha ez bekövetkezne, legyen mihez nyúlni és ha lehetőség adódik, nyugdíj mellett is tudjak valamilyen hasznos tevékenységet végezni.
Nyelvet tanultam, elvégeztem több számítógépes tanfolyamot és egy főiskolát is (sajnos a diplomához még nincs meg a nyelvvizsgám). Évekig külsős korrektorként dolgoztam (nem folyamatosan), ami paradicsomi időszak volt: otthon végezhettem a munkámat, ráadásul azért fizettek, ami a hobbim is volt: olvastam. Ezt követően is keresgéltem a lehetőségeket, hogy hol tudnám hasznosítani tudásomat. Így aztán nem ért váratlanul a rehabilitálásomról szóló döntés.
A határozattal együtt megérkeztek a kérdések is: amikor szakképzett, gyakorlattal rendelkező, egészséges munkaerők százait bocsátják el (pl. a Nokia-nál), ki és miért alkalmazna egy hosszabb ideje parkolópályán lévő személyt, akinek ráadásul még valamilyen betegsége is van? Amikor jó szakemberek is nehezen találnak állást, akkor nekem hogy sikerülhetne?
Nem elég, hogy bennem folyamatosan duruzsolt a "kisördög", még a külvilágból is segítséget kapott: a hírekben elbocsátásokról, növekvő munkanélküliségről beszélnek, az ismerősi körben is gyakran hangzik el, hogy "nagyon nehéz munkát találni", meg "nálunk is elküldtek X embert a múltkor" és így tovább...
Közben bejelentkeztem a lakóhelyem szerint illetékes Munkaügyi Központban, ahol felvették az adataimat, majd megkaptam a kis sárga könyvecskémet. Az ügyintéző hölgy kérdésemre elárulta, hogy azok a rehabilitációs ellátottak, akik akarnak dolgozni, kb. 70%-os eséllyel tudnak elhelyezkedni. Ez jól hangzik, kíváncsi vagyok, az én esetemben hogy válik be?
Az elmúlt időszakban elmélyedtem a munkaerőpiac, az álláskeresés rejtelmeiben. Ennek következtében még több kérdés merült fel: Hogyan növelhetném elhelyezkedési esélyeimet? Mely munkakörök betöltésére vagyok alkalmas leginkább (az egészségem szempontjából)? Ezek a kérdések valószínűleg az egészséges álláskeresőkben is felmerülnek, de az én esetemben még ott vannak a betegséggel kapcsolatos dolgok, amelyeket szintén érdemes tisztázni.
Kevés információt találtam arról, hogyan kezeljem az álláskeresés során a betegség kérdéskörét. Eltitkolni nincs értelme mert előbb-utóbb úgyis kiderül és az talán még rosszabb, mint ha az elején tisztázódik, hogyan áll hozzá a munkáltató. Igen ám, de hogyan mondjam el? Mit mondjak a betegségemről és mennyit? Mit tegyek, ha az önéletrajzomon nem egyszerűen nagy lyukak vannak, hanem egész "barlangrendszerek"? Mit hozhatnék fel évként magam mellett?
Azt is végig kell gondolnom, hogy munkavégzés mellett hogyan tudom majd elintézni a kontrollvizsgálatokat, mit tegyek majd, ha netán rosszabbodik az állapotom és úgy egészében véve hogyan kell majd átszerveznem a napjaimat? Hogyan tudok majd beilleszkedni a kollektívába? Rokkantnyugdíjasként élni teljesen más, mint aktív dolgozóként. Talán nem túlzás, ha azt mondom, nem csupán szimpla álláskeresésről, hanem életmódváltásról is szó van.
Remélem, hogy e kérdésekre előbb-utóbb lesz válaszom. Nem tagadom, hogy nagyon vegyesek az érzéseim és bizony félek is, de hogy érdekes időszaknak nézek elébe, az biztos! :))
Te alkalmaznál egy megváltozott munkaképességű személyt? A Te munkahelyeden/vállalkozásodban stb. dolgozik-e ilyen alkalmazott?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése